Nincs többé fájdalom, csak mozgatható ízületek

.Animáció

Csontízületi gyulladás lejátszás

A nem szteroid gyulladásgátlók (NSZGYG-k) többsége egy

a prosztaglandinnak nevezett fájdalomkeltő vegyület termelődését csökkentve a gyulladás miatt fennálló panaszok, mint a duzzanat, a fájdalom és az izületi merevség súlyosságát enyhíti. Az ízületi gyulladás gyógyszeres kezelésére alkalmazott hatóanyagok közé tartozik az ibuprofen, a piroxicam, a phenylbutazon, a diclofenac nátrium sója, az indometacin. Bár a NSZGYG-k jelentős részének hatásmódja azonos, a beteg kórelőzményének ismeretében és a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások mérlegelésével a kezelőorvos személyre szabottan választja ki a páciens számára az optimális gyulladáscsökkentő szert és rendeli el annak minimális, de még ható dózisát.
A NSZGYG kezelés alatt jelentkező mellékhatások sokfélék lehetnek, a gyomor-bélrendszert érintő károsodások (fekélyek, vérzések) mellett idegrendszeri panaszok (fejfájás, szédülés), vérképzőrendszeri eltérések, bőrkiütések, ödémák előfordulására is számítani lehet.

1. Az ibuprofen alkalmazása azért tekinthető előnyösnek, mert a betegek jobban tolerálják, a kiváltott mellékhatások kevésbé súlyosak. A rövid felezési idő sem jelent használati korlátot, hiszen az ízületi résbe lassan jut be és ott tartósan magas mennyiségben mutatható ki.
2. A piroxicam gyulladáscsökkentő hatása kifejezett, hosszú felezési ideje miatt elég az előírt adagot napi egyszer alkalmazni.
3. A phenylbutazon, diclofenac tartalmú kenőcsökkel egyes ízületi panaszok sikeresen kezelhetőek, és a helyi használat miatt súlyos mellékhatások jelentkezésétől sem kell tartani.
4. Az egyik legerősebb hatású NSZGYG az indometacin, melynek alkalmazása körültekintést igényel, hiszen a mellékhatások megjelenésének gyakorisága eléri a 40 százalékot. A fekélykeltő potenciál magas, a tartósan indometacint szedő betegek több mint negyede súlyos fejfájásról számol be.

Terhes és szoptató kismamák, gyermekek és idősek esetében az erős hatású NSZGYG-k használata nem, vagy csak folyamatos orvosi kontroll mellett ajánlott.
A gyógyszer-kölcsönhatások jelentkezésének aránya ennél a hatóanyagcsoportnál magas, ennek oka az, hogy a szérumfehérjékhez nagy affinitással kötődve, más terápiás hatású vegyületeket könnyedén leszorítanak. Ez különösen veszélyes lehet olyan esetekben, amikor a páciens például véralvadásgátlót, vagy szulfonamid származékot szed.

        Helyileg adott szteroidok: minimalizáljuk a mellékhatásokat

A kortikoszteroidok erős gyulladáscsökkentő vegyületek. Hatásmechanizmusuk alapja, hogy gátolják az arachidonsav azaz közvetve a prosztaglandin és még számos más vegyület képződését a sejtmembrán foszfolipidekből. Tekinthetjük ezért őket a NSZGYG-k "feletteseinek", hiszen egy szinttel feljebb avatkoznak be a gyulladás láncfolyamatába. Hatásukra a szervezet védekezőképessége csökken, a fehérvérsejtek működésének mintázata módosul. A szteroidokkal való kezelés kizárólag tüneti, a háttérben meghúzódó okok megszűntetése nem történik meg.

      Maximális terápiás előny minimális kockázattal

Azzal, hogy a szteroid bevitele nem szájon át történik, hanem közvetlenül a fájó ízületbe juttatják, a súlyos mellékhatások kivédhetők, illetve előfordulási kockázatuk alacsony szinten tartható. Így általában nem kell tartani a következő súlyos reakcióktól, amelyek nagydózisú és/vagy hosszantartó szteroid-szedés következményei lehetnek: csontritkulás, gyomorfekély, izomfájdalom, vérnyomás-emelkedés, központi idegrendszeri ingerlékenység-fokozódás, bőrelvékonyodás, gyermekeknél növekedés visszamaradás. A gyors gyógyszermegvonás hatására a fájdalom erősebben térhet vissza, és a gyulladás is újra jelentkezhet.
A különböző ízületi megbetegedések kezelése alatt ezeket a származékokat injekció formájában az érintett területre juttatják. Főleg akkor használatosak, ha a diagnosztizált betegség egy, vagy csak néhány ízületet érint, főleg a térd-, az ujj-, és a vállízület esetében, és más gyógyszerek nem tudják a fájdalmat és a duzzanatot mérsékelni. Akár egy injekciótól drámai javulás következik be. Az ízületi károsodás veszélyét növeli az ízületbe történő többszöri injekciózás, ezért az ismétlések között célszerű egy adott időtartam kivárása.
A szteroid tartalmú készítmények vénykötelessége biztosítja azt, hogy a gyógyszeres kezelést a beteg a kezelőorvos felügyelete alatt folyamatos kontrollvizsgálatok mellett biztonsággal folytathassa.

          Hogy ne romoljon tovább a helyzet: betegség  lefolyását módosító vegyületek

   Léteznek a terápiában olyan hatóanyagok, melyek az ízületi gyulladás előrehaladásának folyamatát képesek lassítani. Ebbe a csoportba sorolhatóak az aranysók, a penicillamin, a sulfasalazin, az antimaláriás szerek és az egyes immunszupresszív szerek. A terápiás hatás a kezelés elkezdését követően csak hónapok múlva jelentkezik. A mellékhatások súlyossága és a kezelés hosszútávú volta egyaránt indokolja, hogy szoros orvosi megfigyelés alatt történjen a beteg gyógyszerelése.
A jövő tudománya a jelenben a molekuláris biológia, amely várhatóan az ízületi gyulladás kezelésére is talál optimális alternatívát a háttérben húzódó folyamatok precíz feltérképezésének segítségével.

Szerző:	Forrás:	Megjelent:
Pásztiné Gere Erzsébet	HáziPatika.com	2009. január 1.

Új, tartós megoldás a magas  vérnyomásra

        A veseidegek deaktiválása enyhítheti a magas vérnyomást.

    Egy a veseidegek deaktiválását célzó katéteres módszer, az úgynevezett renális denerváció alkalmazása segíthet a nehezen kezelhető magas vérnyomásban szenvedő betegeknek.

      A világ népességének mintegy 30-40 százaléka szenved magas vérnyomásban, és közülük körülbelül 5-10 százalékban alakul ki rezisztens hipertenzió. Összefüggés áll fenn a (veséket ellátó) szimpatikus idegrendszer túlműködése és a magas vérnyomás, valamint a krónikus vesebetegség és a szívelégtelenség előrehaladása között.

      A kutatásban 45 rezisztens magas vérnyomásban szenvedő beteg vett részt, ami a definíció szerint azt jelenti, hogy 160 Hgmm szisztolés vérnyomással rendelkeznek, mialatt három vagy több vérnyomás elleni gyógyszert szednek. Némelyik beteg úgynevezett "perkután rádiófrekvenciás katéter kezelésnek" vetette alá magát, ami után egy évig követték őket. A kezelés során katétert helyeznek a femorális artériába (a hasban/combban), elvezetik a veseartériához, majd továbbhaladva a veseidegekig juttatják. Ezután rádiófrekvenciás energiával deaktiválják az idegeket.

    A betegek vérnyomásátlaga a kezelés előtt 177/101 Hgmm volt. A kezelés után a középnyomás egy, három, hat, kilenc és 12 hónap múlva -14/10, -21/-10, -22/-11, -24/-11 és -27/-17 Hgmm értékkel változott, tehát csökkent. A kezelésben nem részesülő betegek esetében a vérnyomás-emelkedés középértéke egy, három, hat, kilenc és 12 hónap múlva +3/-2, +2/+3, +14/+9 és +26/+17 Hgmm volt.
        "Kiváló biztonsági profilt tapasztaltunk ebben a rövid katéteres terápiában" - írta Henry Krum, az ausztrál Monash Egyetem kutatója. "Az eljárás semmilyen hosszú távú mellékhatással nem járt... A terápiás renális denerváció jelentős és tartós vérnyomáscsökkenést eredményezett, melyet olyan betegekben értünk el, akik rezisztensek a jelenlegi vérnyomásgyógyszerekre. Mi több, a vérnyomás csökkenése már egy hónap múlva egyértelműen megmutatkozott, három hónap múlva további csökkenés volt észlelhető, és az ezt követő értékelésekkor is folytatódott ez a trend."

   Az eredményeket az Amerikai Kardiológiai Kollégium orlandói ülésén tették közzé, és a The Lancet következő online, illetve nyomtatott kiadásában olvashatók. A szakértők a tanulmányt kísérő kommentárban azt írták, hogy amennyiben a további vizsgálatok is bizonyítják e kezelés hatékonyságát, a módszert a valóban rezisztens magas vérnyomásban szenvedő betegek számára kell elkülöníteni, és csak azt követően, hogy a gyógyszeres kezelés nem vált be vagy a beteg nem tolerált

         Forrás: Medipress hírszolgálat 

Vérereket állítottak elő dialízises páciensek sejtjeiből

dializálás, vesebetegség

Vérereket állítottak elő vesebetegek számára saját sejtjeikből, hogy könnyebb és biztonságosabb legyen számukra a dializáló gépek használata - közölték amerikai kutatók a Lancet orvosi szakfolyóirat pénteken megjelent számában. Szakértők úgy vélik, egy napon szívbe és lábba ültethető ereket is készíthetnek ezzel a módszerrel.

2004 és 2007 között a kaliforniai Cytograft Tissue Engineering cégnél Todd McAllister és kollégái tíz előrehaladott vesebeteg emberbe ültettek be laboratóriumban növesztett vérereket Argentínában és Lengyelországban.

Két pácienstől származó kezdeti adataikat már 2005-ben bejelentették, majd 2007-ben további négy beteg előzetes eredményeit tették közzé a New England Journal of Medicine (JAMA) szaklapban. A most megjelent tanulmányban az utóbbi négy páciens azóta született, valamint négy további beteg eredményeit ismertetik a kutatók.

A dialízisen lévő pácienseknek szükségük van egy úgynevezett söntre, egy érszakaszra, amely összeköti őket a dializáló készülékkel. Ezt saját ereikből is el lehet készíteni, a művesekezelés gyakorisága miatt azonban a betegek erre használható erei sajnálatosan gyakran "fogynak el". Ezt követően mesterséges polimerből, gore-tex membránból készült műeret használnak, amely azonban fertőzéseket és gyulladásokat okozhat.

A kutatás során a páciensek bőréből vettek mintát, majd a mintából származó sejteket laboratóriumban tenyésztették, és segítették, hogy bizonyos fehérjéket, például elasztint vagy kollagént termeljenek. Ezekből aztán szövetlapokat készítettek, melyekkel 15-20 centiméter hosszúságban kibéleltek vérereket. A teljes folyamat 6-9 hónapig tartott.

Az ereket ezután a páciensek felkarjába ültették be. Az előrehaladott betegek közül háromnál sikertelen volt a beavatkozás, egy páciens visszalépett a próbától, egy beteg pedig meghalt időközben.

A többi öt páciens esetében az erek 6-20 hónapig működtek a beültetést követően. Nekik kevesebb beavatkozásra, műtétre volt szükségük, mint az átlagos dializált embereknek. McAllister és kutatócsoportja a tervek szerint kipróbálja az új módszert a szív és a láb ereinél is.

Oldalak: 1

MTI Hírek 6

2009-04-26 13:49:52

Articsókalevél-kivonat a hypercholesterinaemia kezelésére

hypertonia, atherosclerosis, koleszterin, természetes gyógymódok (articsoka)

A hypercholesterinaemia a koronária-szívbetegségek fokozott kockázatával és az atherosclerosis egyéb következményeivel jár együtt. Az articsóka levelének kivonatáról (artichoke leaf extract, ALE) feltételezik, hogy csökkenti a koleszterin-szintet. Hogy az ALE valóban hatékony-e ezen a téren, ma még vitatott kérdés.

  A szerzők célja az volt, hogy felmérjék placebóval vagy gyógyszerekkel szemben az ALE bizonyítékait a hypercholesterinaemia kezelésében, melyet a szérum 5.17 mmol/L (200 mg/dL) szintje fölött határoztak meg.

Ennek érdekében átnézték a Cochrane Központi regiszter (2008 Issue 2), a MEDLINE, az EMBASE, az AMED, a CISCOM és a CINAHL elektronikus adatbázisokat 2008 végéig, valamint a talált közlemények irodalomjegyzékeit. Személyesen megkeresték az ALE-t tartalmazó készítmények gyártóit, és elismert kutatókat is.

Azokat a randomizált és kontrolált vizsgálatsorozatokat keresték, melyek az ALE-monopreparátumokat hasonlították össze placebóval vagy gyógyszerekkel magas koleszterinszinttel rendelkező betegeknél. Azonban azokat a munkákat nem vették figyelembe, amelyek a kombinált készítményekben szereplő ALE-val foglalkoztak.

Az adatokat rendszerezetten kivonatolták és a módszertani minőséget egy standard, pontozásos rendszer alapján értékelték, az elfogultsági kockázatot pedig a Cochrane metódus szerint pontozták. Egymástól függetlenül két szerző szűrte meg és válogatta a tanulmányokat, gyűjtötte az adatokat és mérte fel a módszertani minőséget. Az egyes vizsgálatok értékelésénél felmerült nézeteltéréseket megbeszéléssel oldották fel.

Három vizsgálatsorozat (összesen 262 résztvevővel) felelt meg a követelményeiknek. Az egyik tanulmányban az ALE-t kapott vizsgáltaknál a teljes koleszterin-szint 4.2%-kal 7.16 mmol/L-ről 6.68 mmol/L-re csökkent 12 hét alatt, viszont a placebót kapóknál 6.90 mmol/L-ről 7.04 mmol/L-re emelkedett, lévén ezzel a teljes különbség statisztikailag szignifikáns (P = 0.025). Egy másik cikkben az ALE 18.5%-kal mérsékelte azösszkoleszterint7.74 mmol/L-ről 6.30mmol/L-re a kezelés 42 + 3 napja után, míg a placebo is csökkentette 8.6%-kal 7.69 mmol/L-ről 7.03 mmol/L-re (P = 0.00001). A harmadik közlemény megállapította, hogy az ALE szignifikánsan viszi le a vér koleszterinszintjét szemben a placeboval egy olyan beteg-alcsoportban, ahol a koleszterin kiindulási szintje magasabb volt 230 mg/dl-nél (P < 0.05). Ezek a tanulmányok enyhe, átmeneti és ritkán előforduló mellékhatásokat is leírtak.

Oldalak: 1

Sarkady, L.; InforMed EBM 8   InforMed
2011-09-01 08:52:12